A Vértesi Református Egyházközség 2004 novemberében elindította gyülekezeti lapjának terjesztését Magvető címmel. Célunk eljuttatni Isten igéjét az otthonokba, és hírt adni az egyházközségben folyó munkáról. A lap havonta 350 példányban jelenik meg, szétosztásában a gyülekezeti tagok tevékenyen részt vállalnak. Szerkeszti: Kontor Csaba, Felelős kiadó: Rozsnyai István
MAGVETŐ
A VÉRTESI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA
- MÁRCIUS Olvasandó Máté evangéliuma 28: 5-7
„Az angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadott, amint megmondotta nektek. Jertek lássátok a helyet, ahol feküdt az Úr és menjetek gyorsan, mondjátok meg az Ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból és ímé előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok őt, íme megmondtam nektek.”
Kedves Testvérek!
Ez a történet rengeteg mozgalmas képet tár elénk. Az első Húsvét reggelén mindenki csinál valamit: az asszonyok hajnalban kimennek Jézus sírjához, még a föld is megmozdul, és egy angyal jelenik meg, aki elhengeríti a követ a sírboltról. Ettől az őrök olyanokká lettek, mint a halottak, az asszonyok is megijedtek, de az angyal kedves szóval bátorítja őket: Ti ne féljetek! És ekkor elhangzik először a húsvéti evangélium: nincs itt, mert feltámadott. Különös megállapítás, hiszen a halottakat mindig ott lehet találni a sírban. Az asszonyok alig fogják fel, hogy mit hallanak, máris kapnak egy feladatot, hogy menjenek és mondják el az ő tanítványainak. Az őrség tagjai közül néhányan bemennek a főpapokhoz és tanakodnak, hogy hogyan lehetne letagadni a feltámadás tényét. Hazugságra bíztatják őket: „Mondjátok azt, hogy amíg aludtunk, eljöttek a tanítványok és ellopták.” Közben az asszonyok elmondják a tizenegynek, hogy mit láttak. Elindul Péter, János és a többiek a sírhoz. Megfogdossák az üresen ottmaradt lepedőket, nem értik az egészet, mindenki gondolkodik, latolgat, találgat és kételkedik. Pedig csak a többször elhangzott ígéretek teljesednek be a megszabott sorrendben, hiszen minden úgy történik, amint Jézus megmondotta.
Mikor mondotta meg? Például akkor, mikor a Jónás történetét magyarázta: „Amiképpen Jónás három nap, három éjjel volt a cet gyomrában azonképpen az ember fiai is három éjjel és három nappal lesznek a föld gyomrában (Máté 12:40) Megmondotta, de senki nem kérdezett rá.
Megmondotta akkor is, mikor egyszer maguk közt voltak a tanítványaival és megkérdezte tőlük, kinek mondanak engem az emberek és ti, kinek tartatok engem. Péter csodálatos hitvallása hangzik el, te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia. Ekkor Jézus megmondotta a tanítványainak: „Az emberfiának Jeruzsálembe kell mennie, sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól, az írástudóktól, megöletni és harmadnapon feltámadni.” (Máté 16:21)
Azután Galileába menve így szólt az Úr: „Az emberfia az emberek kezébe adatik, megölik őt, de a harmadik napon föltámad.” (Máté 17: 22-23) A tanítványok pedig megszomorodtak.
Amikor utoljára megy fel Jeruzsálembe Jézus, megszólal: „Íme, most felmegyünk Jeruzsálembe és az emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, halálra kárhoztatják, a pogányok kezére adják Őt, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de a harmadik napon föltámad.” (Máté 20: 17-19)
Hát megmondotta többször is és világosan és mindez, amit megmondott Húsvét reggelén pontosan beteljesedett. Ha igazán odafigyeltek volna arra, amit Jézus nekik mondott, leomlott volna szemükről a hályog, ha nem a saját elképzeléseiket hallották volna, hanem azt, amit Jézus mond, akkor most az Ő győzelmét várnák készen, ünnepelni az Ő feltámadását. Miért? Mert megmondotta és Ő mindig igazat mond. Ehelyett úrrá lett bennük a félelem, a csüggedés, a szomorúság és bezárt ajtók mögött remegtek. Ezek a jólelkű asszonyok balzsamokkal felszerelkezve mennek hajnalban, hogy megkenjék azt, aki eléjük jön az úton, aki már feltámadott és él, hiszen megmondotta többször is, világosan.
Miért felejthették el mindnyájan azt, amit Jézus megmondott? Talán nem figyeltek oda? Vagy saját belső tiltakozásukkal voltak elfoglalva? Vagy nem hitték el, hogy ez így lesz? Hogyan lehet feltámadni?
Testvérek, akik nem veszik komolyan ma sem azt, amit Jézus mond, azoknak az életében ma is ott van ez a zűrzavar, szomorúság, kételkedés és bizonytalanság. Ő nemcsak azt mondotta meg előre, hogy a harmadik napon feltámad, hanem sok minden mást is. Megmondotta, hogy az övéinek szenvedni kell Őérette: „E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok és meggyőztem a világot.” Megmondotta, hogy gyűlöl titeket a világ, az én nevemért, de azt is, hogy Ő legyőzte az istennélküli szellemiséget.
Megmondotta, hogy velünk van mindennapon a világ végezetéig.
Megmondotta, azt is, hogy aki kér, az mind kap és aki az ő nevében megy az Isten színe elé, azt Isten úgy fogadja, mint az Ő egyszülött fiát.
Megmondotta, hogy aki meg akarja tartani az ő életét magának, biztos, hogy elveszíti azt, de aki odaáldozni kész az ő életét Jézusnak, másoknak, az megtalálja azt.
Megmondotta, hogy előre megy, hogy helyet készítsen nekünk az Isten országában, és aki tudja, hogy ez így van, az nem szomorú, még a halálos ágyán sem, mert tudja, hogy várja őt az ő Ura.
Megmondotta, hogy aki hisz Őbenne, annak örök élete van, aki pedig nem hisz, azon az Isten haragja marad.
Megmondotta, hogy akik nélküle a széles úton járnak, a pusztulásba érkeznek meg, akik a szoros kapun át, a keskeny útra lépnek, azok az örökéletre jutnak és nincs harmadik út.
Vajon komolyan vesszük-e, amiket Jézus megmondott? Megmondotta azt is, hogy senki sem mehet az Atyához, csakis Ő általa.
Megmondotta azt is, hogy egyszer váratlanul megjelenik majd, és nem lesz többé lehetőségünk arra, hogy korrigáljuk, amit elrontottunk, vagy pótoljuk, amit elmulasztottunk.
Hadd kérdezzem meg Testvérek, hogy nektek mit jelent az, hogy Jézus valamit megmondott? Egy bölcs mondással többet, vagy egy aforizmával többet? Ahogyan Húsvétkor minden pontosan úgy történt, ahogyan Ő megmondotta, így lesz az Ő többi ígéretével, tanításával és gondolatával is, amit az előbb felsoroltam. A kételkedés igyekszik mindig kikezdeni a hitünket, és az ördög mindent megtesz azért, hogy ne vegyük komolyan azt, amit Jézus megmondott. A jó pásztor példázata jut eszembe, ahol így szól az Úr: „Az én juhaim hallják az én szómat és ismernek engem és követnek engem. Hát megmondotta!” Csak szoktatni kell a füleinket az Ő lelki szavához, megismerjük, felismerjük, akkor követni fogjuk, ez működik és ez ma is igaz. Testvérek, az, amit Jézus megmondott, nem játék. Az mind pontosan úgy fog beteljesedni, ahogy az első Húsvét reggelén, menetrendszerűen, minden változtatás nélkül pontosan az következett be, amit többször Ő világosan megmondott. Az Ószövetségben van egy megrendítő történet, mikor Isten közli Lóttal, hogy Sodomát, ahol lakott a családjával, elpusztítja, meneküljenek ki onnan. Felesége és leányai elhiszik neki, amit mond, de a két veje nem hiszi, és azt olvassuk, hogy az ő vőinek úgy tűnt, hogy tréfál. (I. Mózes 19:14) Viccel az öreg! – mondták, hogy elpusztul a város, mi nem megyünk sehova. Ők négyen megmenekülnek, a vők pedig elpusztulnak, hiszen megmondotta Isten és Ő nem viccel. Az angyalok parancsot is adnak az asszonyoknak, hogy menjenek el és mondják el, amit tapasztaltak. Hogy beteljesedett az, amit Jézus megmondott.
Két rövid szóval szeretném befejezni igehirdetésemet. A húsvéti történet ma ezt üzeni nekünk: Hidd és vidd! Hidd el végre azt, ami meg van írva. Ez igaz, mert Jézus szava igaz. Ez tehát az első kérése az igének hozzánk, hogy hidd! A második az, hogy vidd. Amit igaznak tartasz, mond el még valakinek. Gyöngéd szeretettel kérdezd meg, hiszed-é te azt, hogy Jézus Krisztus él, komolyan veszed –e azt, hogy Ő feltámadott? Hidd és vidd életkérdés az, hogy amit mondott az Úr Jézus, ahhoz igazítsuk az életünket, azt várjuk és arra számítsunk, mert ahogyan Húsvétkor minden úgy történt, ahogy megmondotta, a továbbiakban is minden úgy fog történni.
Ámen
Az igehirdetés elhangzott Rozsnyai István szolgálatában