A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg az Érmellék elfeledett világa c. időszaki vándorkiállítás és a hozzá kapcsolódó rendezvények, múzeumpedagógia foglalkozások- Létavértesen. Az elnyert összeg 1.000.000 ft
A pályázaton elnyert támogatást igyekeztünk hatékonyan felhasználni, és a saját
tőkénket, energiánkat, tudásunkat is bevonva értékes szellemi terméket előállítani, majd minél
több látogatóval megismertetni az összegyűjtött tudást. A Nemzeti Kulturális Alap
támogatásával sikeresen megvalósítottuk tervezett programjainkat, így egy igazán attraktív,
gazdag kiállítással, illetve ismeret-, és élménydús, kézzelfogható, gyakorlati tudást is adó
múzeumpedagógiai foglalkozással bővíthettük a Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény éves
programsorát, pedagógiai kínálatát.
Az Érmellék elfeledett világa című kiállítás 157 kiállított tárgyból, és információs
táblából áll. A tárlat magvát eredeti muzeális darabok alkotják, melyeket dr. Kéri Gáspár
érmelléki magángyűjtőtől kölcsönöztünk a kiállítás időtartamára. Eredeti vejszét, hajót,
szigonyokat, hálókat, kast, kosarakat, és több kisebb használati tárgyat kaptunk, melyek
szervesen kapcsolódtak a kiállítás tematikáját adó pákász életmódhoz. Ezeket a tárgyakat
nagy becsben tartva, féltő gondoskodással utaztattuk különböző állomásainkra. Az eredeti
tárgykészletet kiegészítve új, kimondottan a foglalkozásokhoz használt eszközöket, tárgyakat,
műtárgymásolatokat, és játékokat Nyéki Zoltán székelyhídi gyékényfonó, Szatmári Zoltán
derecskei kosárfonó, illetve Fehér Imre, és Gyarmati József helyi asztalosok készítették. Az új
eszközök kimondottan arra a célra készültek, hogy a gyerekek, és felnőttek tapinthassák, több
érzékszervükkel is megvizsgálhassák, ezáltal eredeti funkciójukat jobban megérthessék,
„életszagúbb” gyakorlati ismeretekkel kerüljenek közelebb a területünkre jellemző,
történelmünk mára szinte teljesen eltűnt éltmódjához. A kiállítás ikonikus darabját – egy
eredeti pákászkunyhó részletének másolatát a Bihari Múzeum lelkes kollektívájától kaptuk. A
kiállításban 2 életnagyságú bábun szemléltettük a jellemző viseletet, illetve élő-, és száraz
növényi dekorációval igyekeztünk hitelessé varázsolni az installációs környezetet. Saját
tervezésű, és szerkesztésű fali tablókon mutattuk be a területre jellemző élővilágot, különös
figyelmet fordítva a madarakra, és halakra, illetve a terület földrajzi, történelmi jellemzőit, a
pákász természetközeli életmódját, Kókay Szabolcs grafikai illusztrátor élethű grafikai
illusztrációt felhasználva. Tablóink tervezésénél figyelmet fordítottunk az interaktivitásra, a
látogatók aktivizálására, illetve a múzeumpedagógia foglalkozáshoz való szerves
kapcsolódásra. Ennek eredményeképp játékos, „pakolászós” mágnestábla is készült, melyet
nagy örömmel használtak, nemcsak a fiatalabb látogatóink. A múzeumpedagógiai foglalkozás
kidolgozása során célunk volt a különböző korosztályok megszólítása, ezért több korcsoport
számára is kidolgoztunk egy-egy életkori tudásszinthez alkalmazkodó feladatsort, melyet
igényes mappákban kaptak meg a résztvevők. A foglalkozáshoz beszereztünk egy
érintőképernyős asztali gépet is, melyen a gyerekek számára játékos tankockákat készítettünk.
Egyéni-, és csoportos feladatmegoldási formában is nagy érdeklődés övezte ezt a technikai
elemet. A nagy érdeklődésre való tekintettel, költség átcsoportosítás révén, a kiállítás
utaztatását egyik helyszínről a másikra önerőből oldottuk meg, az így fent maradó összegből,
pedig egy újabb laptopot vásároltunk, melyet kihelyezve a kiállításon, foglalkozásokon,
szintén élvezni tudták az érdeklődők a digitális feladatokat, videókat, hangfelismerő játékokat.
A kiállítás részét képezte, egy az Érmellék élővilágát bemutató tablókiállítás, melyet a
létavértesi helyszínen tekinthetnek meg napjainkig is az érdeklődők.
2019. november 16-án nyitottuk időszaki kiállításunkat az emeleti kiállítótérben „Az
Érmellék elfeledett világa…” címmel. A kiállítást megnyitotta Szűcs György Áron, az
Ottományi Kúria etnográfusa, illetve közreműködött a Szeredás Népzenei Együttes, akik az
információban gazdag, verbális nyitány után föld-, és néprajzilag kötődő, lelket
gyönyörködtető muzsikával és nótákkal szórakoztatták a nagyszámban összegyűlt közönséget.
A megnyitó ceremonikus része után, Szakady Kincső nemezműves, és Nyéki Zoltán
gyékényfonó tartott, a kiállítás témájához kapcsolódó kézművest foglalkozást az érdeklődők
számára. A megnyitó alkalmával közel 100 fő tekintette meg a tárlatot, majd a kiállításhoz
kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozást első állomásunkon, Létavértesen 9 helyi
általános iskolai csoport vett igénybe. Ezen a helyszínen bő 400 fő tekintette meg a kiállítást,
és ebből 184-en vettek részt múzeumpedagógiai foglalkozásokon.
A kiállítás második állomásának a Monostorpályi Művelődési Ház adott otthont,
immáron másodjára együttműködve intézményünkkel. A megnyitón a helyi polgármester
köszöntője után Zsíros András hegedűművész működött közre. Az ott töltött 1 hónap alatt a
helyi lakosok körében nagy érdeklődés övezte, illetve a helyi Thuolt István Általános Iskola
összes diákja megtekintette a tárlatot, majd részt vett múzeumpedagógiai foglalkozásainkon.
Ezen a helyszínen kb. 300 főt köszönthettünk.
A tárlat harmadik, és egyben utolsó állomásának az Álmosdi Kölcsey Ferenc
Emlékház adott otthont. A jelentős számú érdeklődőt, és a közmédiát is megmozgató
megnyitón a polgármesteri köszöntő után dr. Kéri Gáspár is köszöntötte az egybegyűlteket,
majd a Rozsnyai Gyűjtemény munkatársaként Balla Fruzsina kolleganőnk ismertette a
kiállítás főbb elemeit, illetve bemutatta az egykori, erre a vidékre jellemző pákász életmód
jellemzőit, hagyományos eszközeit. A megnyitón riportfilmet készített a közszolgálati média
M5 csatornája, melyet a híradóban, és a kulturális blokkokban vetítettek. Március elején nyíló
kiállításunk, azonban a kialakult közegészségügyi korlátozások miatt, sajnos a megnyitást
követően látogatatlan maradt, a helyi iskolával leegyeztetett múzeumpedagógiai
foglalkozások egyelőre elhalasztódtak. Jelenleg folyamatban van az egyeztetés a kiállítás
további sorsáról, reméljük, hogy Álmosd lakossága is nagy számban látogathatja még eme
kiállítást.
Összességében elmondhatjuk, kiállításunkkal sikerült felkeltenünk az érdeklődést a
mára már letűnt, mocsárvilágban való önellátó életmód iránt. Sikerült megismertetnünk a
fiatal korosztályt olyan halászati, vadászati eszközökkel, azok régies elnevezésével, hal és
madárfajtákkal mely térségünkre, az Érmellékre jellemző, ezáltal hozzájárultunk általános
műveltségük bővítéséhez, szülőföldjük, kistájegységük jobb, alaposabb megismeréséhez.
A kiállításon résztvevők mosollyal az arcukon távoztak, és gyakran az időkorlátok miatt véget
érő múzeumpedagógiai foglalkozások után a gyerekektől azt a visszajelzést kaptuk, hogy még
szívesen maradtak volna. A kiállítást napjainkig közel 700 fő tekintette meg, de bízunk benne,
hogy ez a számadat még növekedhet a végső lebontásig.
A megítélt támogatást teljes mértékben felhasználtuk, ezáltal a gyűjtemény állandó
profiljához illeszkedő, azonban munkatársaink számára korábban kevésbé ismert kiállítást
hoztunk létre, mely igényelt némi tájékozódást, ismeretbővítést számunkra is, de visszatérő
látogatóink, és új vendégeink élménybeszámolói alapján, sikerült egy tudásanyagban gazdag,
minden korosztály részére érdekes, nosztalgikus, szívet melengető témát felkutatnunk, és
látványosan, méltó képen installálnunk.
